A szolnoki vasútállomás ma is az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja. Innen sugarasan indulnak vonatok Budapest, Debrecen, Békéscsaba, Hatvan, Kecskemét és számos más irányba, ezért naponta több tízezer utas fordul meg az állomáson. A vasút mindig is meghatározta a város fejlődését, így nem véletlen, hogy az állomás közvetlen környezetében számos ipari létesítmény épült fel az elmúlt évszázad során. Ezek közül talán a legfeltűnőbb a Bohn-gőzmalom, amelyet szinte minden utas észrevesz, még ha csak néhány másodpercre is. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az épület ma nem látogatható. Állapota rendkívül leromlott, szerkezete több helyen életveszélyessé vált, ráadásul magánterületen található, ezért kívülről érdemes megcsodálni.
A XX. század első felében Szolnok jelentős ipari fejlődésen ment keresztül. Ebben nagy szerepet játszott a vasút, amely gyors szállítási lehetőséget biztosított az ország különböző részeibe. Ebben a környezetben épült fel a Bohn M. és Társai vállalat gőzmalma is. Korabeli szaklapok szerint a létesítmény 1924-ben kezdte meg működését, és már akkor modernnek számított. A malom kereskedelmi őrléssel, vámőrléssel és csereőrléssel foglalkozott, vagyis nemcsak saját felhasználásra dolgozott fel gabonát, hanem a környék termelőinek is fontos szolgáltatást nyújtott. Az üzem elhelyezkedése kiváló volt. Közvetlenül a vasút közelében épült fel, így a beérkező gabona és a kész liszt szállítása gyorsan és gazdaságosan történt. Akkoriban a vasút jelentette az ipar egyik legfontosabb ütőerét, ezért egy ilyen létesítmény számára szinte természetes volt a sínek közelsége. A levéltári dokumentumok szerint a malom technikai szempontból is korszerűnek számított. A gőzgépes meghajtás mellett egy belső égésű stabilmotor is működött az üzemben, ami abban az időben fejlett műszaki megoldásnak számított. Ez jól mutatja, hogy a tulajdonosok hosszú távra terveztek, és igyekeztek lépést tartani a korszak technológiai fejlődéseivel.
A Bohn-gőzmalom története szinte elválaszthatatlan a vasúttól. Az Alföld gabonatermő vidékeiről érkező szállítmányok jelentős része vasúton keresztül jutott el Szolnokra, majd a feldolgozás után ugyanígy indult tovább az ország más részeibe vagy akár külföldre. Nem véletlen, hogy az épületet ma is elsősorban a vasút felől lehet igazán jól szemügyre venni. Az arra közlekedő vonatok utasai néhány pillanatra bepillantást nyerhetnek egy olyan korszak emlékébe, amikor a vasúti közlekedés és az ipar fejlődése rendkívül szorosan összefonódott. A régi ipari létesítmények gyakran nemcsak gazdasági szerepet töltöttek be, hanem meghatározták egy-egy város arculatát is. A Bohn-gőzmalom esetében ez különösen igaz: mérete és kialakítása ma is tekintélyt parancsoló, még akkor is, ha az idő vasfoga erősen nyomot hagyott rajta.
A gőzmalom hosszú évtizedeken keresztül szolgálta a várost és a környék mezőgazdaságát, azonban a történelem és a gazdasági változások ezt az épületet sem kímélték. A második világháborút követően az ipari létesítmények jelentős része állami tulajdonba került, és a szolnoki malom is új szerepet kapott. Az évek során több vállalat használta a malmot, amelynek falai között később már nem kizárólag egy tevékenység folyt. Például vetőmag-feldolgozással kapcsolatos feladatokat is elláttak itt, ez szintén jól mutatja, hogy az épület igyekezett alkalmazkodni a kor gazdasági igényeihez. Az egykor korszerűnek számító ipari komplexum azonban fokozatosan elveszítette a jelentőségét. A technológia fejlődése, az ipar átalakulása és a termelési szerkezet változása miatt a működése fokozatosan háttérbe szorult. A malom állapota évről évre romlott, majd végül teljesen használaton kívül maradt. A helyiek körében számos történet él a gőzmalom múltjáról. Többen még emlékeznek arra az időszakra, amikor az épület működött, mások a későbbi tűzesetekről mesélnek. Több helybéli szerint komoly károkat okozott a tűz az épületben, amely végül elvesztette tetőszerkezetét is. A történetek részletei mára sokszor eltérnek egymástól, egy azonban biztos: az egykori ipari óriás már évtizedek óta csak árnyéka önmagának.
Napjainkban a Bohn-gőzmalom elsősorban különleges (és szomorú) látványosságként él tovább a vasútbarátok, fotósok és az ipartörténet iránt érdeklődők emlékezetében. Aki rendszeresen utazik Szolnok felé, szinte biztosan felismeri a jellegzetes épületet, amely a sínek mellett magasodik. A vörös téglafalak, a hiányzó tető és a hatalmas ablaknyílások különös hangulatot kölcsönöznek neki. Bár sokak fantáziáját megmozgatja, fontos ismét hangsúlyozni, hogy a malom nem látogatható. Rossz műszaki állapota miatt életveszélyes a megközelítése, emellett magánterületen áll, így kívülről érdemes csak szemlélni. Külön érdekesség, hogy az egykori gőzmalom környezetében ma is működnek különböző vállalkozások, miközben a hajdani malom üresen áll. Ez sajátos kontrasztot teremt: a jelen gazdasági élete és a múlt ipari öröksége egymás mellett létezik a mai napig.
A Bohn-gőzmalom nem tartozik Szolnok legismertebb turisztikai látványosságai közé. Nincs előtte látogatóközpont, nem vezetnek benne tárlatokat, és ma már nem dolgoznak gépek a falai között. Mégis van benne valami különleges. Kevés olyan ipari emlék maradt fenn hazánkban, amely ennyire szemléletesen idézi fel azt az időszakot, amikor a vasút és az ipar egymást erősítve alakították egy város fejlődését. A vonat ablakából nézve csupán néhány másodpercnyi figyelem jut rá. Ennyi idő alatt sokan csak egy romos épületet látnak. Ha azonban ismerjük a történetét, már egészen más szemmel tekintünk rá. Egy olyan létesítmény rajzolódik ki előttünk, amely valaha emberek százainak adott munkát, fontos szerepet játszott a gabonafeldolgozásban, és szorosan kapcsolódott a magyar vasút mindennapjaihoz. Talán éppen ez adja a Bohn-gőzmalom különleges értékét. Nem csupán egy elhagyott épület a sínek mellett, hanem egy korszak néma tanúja. Amikor legközelebb Szolnok felé utazunk, érdemes egy pillanatra ismét az ablak felé fordulni. A romos falak mögött ugyanis nem csupán egy elfeledett ipari épület rejtőzik, hanem egy darabka magyar vasút- és ipartörténet is.
Nemeskéri-Kutlán Márton