Így indult a komlói vasút - Engel Adolf öröksége

Komlói vasút Anno

2026.11.20 13:28
szerző: Legát Tibor

Három év szünet után, augusztus elsején ismét megindult a komlói vasúti forgalom. Ezzel a baranyai város váratlan új esélyt kapott. Hasonlóképpen, mint 129 évvel ezelőtt. Akkor a vasút a környék gazdasági fellendülésének záloga volt, és a sikeres rajtnak köszönhető, hogy az isten háta mögötti település országos hírnévre tett szert.

 

A századfordulón Komló nevét legfeljebb azok a mindenre elszánt sörrajongók ismerték, akik a Komló elnevezés nyomán nagy reményeket fűztek a baranyai faluhoz, ám ha vették a fáradságot, hogy megismerjék a helyi viszonyokat, akkor egy életre megjegyezhették: a név mégsem kötelez. Noha a település nevét valóban a sörfőzés nélkülözhetetlen alapanyaga ihlette, amely a környéki völgyekben vadon termett, csakhogy a középkori névadók még nem tudták, hogy a burjánzó zöld látványosság egyúttal haszonnövény is lehet. Ennek megfelelően Komlón legfeljebb akkor volt sör, ha vittek oda néhány hordóval. Az viszont csak jóval később derült ki, hogy a vadkomlón kívül akad itt más is, csak épp a föld mélyén. De az is igaz, hogy a kiváló minőségű feketeszén kitermelésére a 19. század végéig, a jó szimatú üzletember, Engel Adolf fakereskedő felbukkanásáig nem
vállalkozott senki.


Vasút nélkül nem megy
A pécsi self-made man 70 éves is elmúlt, amikor az 1890-es évek elején elkezdett földeket vásárolni Komló környékén, és kutatófúrásokat kezdeményezett. Engel hamarosan három gazdag aknát is megnyithatott, a rossz hír pedig az volt, hogy megfeledkezett arról, hogy a szenet helyben képtelenség hasznosítani. Pontosabban a hagyományos, lovas kocsikkal való szállítás a rossz minőségű utak miatt az időjárás szeszélyeitől függött. De még ha lehetett is szállítani, a fuvarköltségek elemésztették a remélt hasznot, mivel a konkurens Pécs közeli bányák ekkor már fejlett vasúti infrastruktúrával rendelkeztek. Engel Adolfnak döntenie kellett: vagy új költségekbe veri magát vasútépítés címén, vagy hazamegy, és megpróbálja elfelejteni az egészet. A vasútépítés konkrétan egy 20 kilométeres szárnyvonal megépítését jelentette a pécsi fővonalig. A kiágazási pontnak Bakóca-Felsőmindszent állomást választották ki (amely a jelenlegi Godisa elnevezését azért kapta, mert az állomás Mindszentgodisa településen található), ahonnan a tervezett nyomvonalnak a kaszói és mecsekjánosi völgyeken keresztül kellett áttörnie a dombvidéken, hogy elérje Komlót. Az építkezési engedélyek megszerzése és a tőke biztosítása után a munkálatok 1896 áprilisában kezdődtek meg, és a nehéz terepviszonyok sem jelenthettek akadályt a lelkes vasútépítők előtt, akik a domboldalak bevágásai, a patakok feletti hidak és az állandó szintemelkedés ellenére is egy év alatt megépítették a komlói vasutat.

 

 

Bejárás bankettel
A vasutat 1897. május 12-én adták át, s ez a nap minden bizonnyal a legoptimistább nap lehetett Komló középkor óta számontartott történelmében. A korabeli beszámolók szerint a feldíszített gőzmozdony érkezését a helyi lakosok és a bányászközösség ujjongása kísérte, a már idézett Pécsi Figyelő tudósítója már Pécsen az átadási ünnepségre igyekvő előkelő vendégsereg nyomába szegődött. E beszámolóból tudható, hogy a kompánia a Budapestre 8:24-kor induló gyorsvonat szerelvényére csatolt különkocsikban foglalt helyeken utazott Bakóca-Felsőmindszentig, ahol a különkocsikat az új helyiérdekű vasút mozdonyához csatolták. „Megkezdődött az új vasút hivatalos bejárása, mint a megnyitási ünnepély legfőbb aktusa. A hivatalos bejárást vezették a keresk. miniszter kiküldöttén kívül Tolnay Kornél és Bende István s minden állomás teljes díszben, felvirágozva fogadta
az érkező vonatot. A lakosok ünnepi ruhában várták az érkező vendégeket, s mindenütt lelkes éljenzés között robogott be a vonat az állomásokra. Végre Komlóra ért az ünnepi társaságot vivő vonat, ahol mozsárlövések és éljendiadal között szállt ki a társaság, befejeztetvén ekkor a vasút hivatalos felülvizsgálata, amivel a közforgalomnak ezennel átadatott” – írta a tudósító, aki emellett közölte az olvasókkal, hogy a vasút „egész hossza 19 kilométer, 59 hidat kellett építeni alája, melyek között 12 nagyobb és szélesebb alapokon nyugszik”, és felsorolta a megállóhelyeket is: Bakóca-Felsőmindszent, Egyházbér, Magyar-Hertelend, Magyar-Szék, Pölöske, Jánosi, Komló. „Mindegyik helyen csinos kis állomáshelyek vannak, míg a budapest-pécsi vasúthoz csatlakozó bakóca-felsőmindszenti vasúti állomásnak e célra történt kibővítése maga 75 ezer forintba került” – írták. Ezzel azonban a ceremónia korántsem ért véget, épp ellenkezőleg! Engel Adolf ugyanis egy nagyszabású bankettel koronázta meg a jeles napot. „Összesen 150 meghívót bocsájtott ki a mai megnyitási ünnepre, a meghívottak mind el is jöttek, kivéve azokat, kiket – bár csekély számban – az esetleges rossz időtől való óvakodás tartott otthon” – írta a Pécsi Figyelő, sőt közölték a menüt is: Levesek, előételek: barna, cukorborsó. Sanct-Dániel-i sonka sardellával és olivával. Halászlé. Fogas vajjal. Filet vesepecsenyéből körítve. Túrós csusza. Sültek: pulyka, kacsa, csirke salátával és befőttel. Torták: chokoládé-créme, Nougat Imperial, gesztenye, müncheni puncs, Napoleon. Vegyes sütemények. Fagylaltok: vanília, citrom, eper és mogyoró. Dessert: Giardinetto. Fekete kávé. Borok: villányi vörös, szilva és fehér. Sör: pilseni. Pezsgők: Littke Sport, Littke Imperial. Mindezek után nem meglepő, hogy – a lap beszámolója szerint – „a hangulat mindig emelkedett és ünnepélyes volt, méltó befejezéseként az uj vasút szépen sikerült megnyitási ünnepségének.” Mindebből okkal következtethetünk arra, hogy Engel Adolf fáradozása – legyen az vasútépítés vagy vendéglátás – nem volt hiábavaló.


Felelős vezetés
Noha Engel első bányájában, az Adolf-táróban már 1895-ben megindult a termelés, az aranykor a vasút megnyitása után egy évvel, az első függőleges akna üzembe helyezése után köszöntött Komlóra, amit a tulajdonos a felesége után Anna-aknának nevezett el. Itt ugyanis akkora szénkészlet volt a föld alatt, hogy az aknát csak 1965-ben kellett felhagyni. E készlet Engel Adolfot nemcsak dúsgazdag emberré tette, hanem lelkiismeretes gazdává is, aki egy percre sem felejtette el, hogy nem neki kell nap mint nap kezében csákánnyal a mélységbe
alászállnia. A századfordulón Komlón a munkáslakások építésével párhuzamosan iskola és könyvtár is létesült.
A vasút megnyitásával a szállítási kapacitások azonnal a többszörösükre duzzadtak, és a komlói szén elindulhatott a budapesti gyárak, valamint a hazai vasútvonalak felé. Komló ezzel végérvényesen felkerült a Monarchia ipari térképére. 

 

 

A zsidó származású kereskedő 1900-ban, 80 éves korában nemesi rangot kapott, amit azzal juttatott kifejezésre, hogy használta is a jánosi előnevet. A komlói szénbányászat megteremtője ekkor már Bécsben élt „önkéntes nyugdíjasként”, gondoskodó családja körében. Utolsó nagy terve a 60. házassági évfordulójának megünneplése lett volna 1904-ben, ám erre az 1903. január 12-én bekövetkezett váratlan halála miatt nem kerülhetett sor. „Városunk egyik legelőkelőbb, köztisztelt családjára gyász borult. Meghalt annak ékessége, aki kiváló emberi tulajdonoknak volt birtokosa és saját szorgalmával, lankadást nem ismerő buzgalmával,
önbizalmával, melyhez a gondviselés kiváló kegyességéből megfelelő szerencse is járult és őt magasan a hétköznapiság fölé emelő szellemi képességeivel kicsiny kezdetből fölemelte a magasságokba. Kinek működését áldás kisérte, kinek becsületes munkája jutalmául patriarchális életkort juttatott jó csillagzata és elérkezve az utolsó állomásra, azon jóleső tudattal szállhatott sírba, hogy méltó utódok lépnek örökébe és a maga részéről méltón befejezte földi küldetését”– írta halála után a Pécsi Napló.

 

Fotó: Fortepan