Csipkebogyó – a C-vitamin-bomba

csipkebogyó Életmód

2026.11.20 13:23
szerző: Csohány Domitilla

Az erdő minden évszakban tálcán kínálja számunkra a finomságokat, ráadásul a legegészségesebb formában. A kopár, lomb nélküli őszi erdő legértékesebb kincse a vadrózsa áltermése, azaz a csipkebogyó vagy hecsedli, ami egy igazi vitaminbomba. A nálunk őshonos növények közül ugyanis ennek a legmagasabb a C-vitamin-tartalma (tízszer magasabb a citroménál). Emellett gazdag antioxidánsokban, erősíti az immunrendszert, támogatja az emésztést, gyulladáscsökkentő és zsírégető, olaja pedig öregedésgátló hatású. Szerencsénk van, mert ez a kb. 2 méter magas cserjeféle Magyarország egész területén szinte mindenhol megtalálható, hegy- és domboldalakon, erdőkben, kerítések és utak mellett vagy akár csatornapartokon is.

A vadnövényt, amelynek bimbója kihajlott az útra, mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a dalból. A csipkebogyó igazi szezonja azonban nem a tavasz vagy a nyár, hanem az ősz, méghozzá október vége, november eleje, az első fagyok ideje, amikor a fehéres dér alól szinte világítanak, mosolyognak ránk a tűzpiros bogyók. Szó se róla, egy roskadásig teli bokor csábító látvány a komor szürkeségben. Ne is próbáljunk meg ellenállni, szedjük roskadásig a kosarunkat, a csipkebogyó csodákra képes!

Így szedd!

A húsos bogyók meglehetősen fanyar ízűek, ezért érdemes megvárni az első fagyokat, amelyek megcsípik a szemeket. A bogyók utána puhábbak és édesebbek lesznek. Azt azonban nem szabad megvárni, hogy túlérjen, mert egyrészt közben elviszik a madarak, másrészt akkorra jelentősen csökken a C-vitamin-tartalma. 

Így használd!

A csipkebogyót – értékes hatóanyagai miatt – legjobb lenne nyersen fogyasztani, ez azonban mégsem jellemző. Ellenben készíthetünk belőle teát, lekvárt, szörpöt, gyümölcsbort, pálinkát, ecetet, mártást, levest, ivólevet vagy a magjai megőrlésével akár lisztet is. Szárítva sokáig eláll, így teát egész évben áztathatunk belőle. És igen, a hangsúly az áztatáson van, a csipkebogyóteát ugyanis nem főzzük, pláne nem forrázzuk, hanem a szemeket egy éjszakára hideg vízben áztatjuk, ugyanis a túlzottan magas hőmérséklet roncsolná a benne rejtőző értékes C-vitamint.

Csipkebogyólekvár

A piacon aranyáron lehet hozzájutni, nem véletlenül. Ezért érdemes inkább otthon nekiállni elkészíteni a csipkebogyólekvárt. A kirándulással egybekötött gyűjtögetés önmagában is remek relaxáló program – tegyük hozzá, szükség is lesz rá, mert ami utána következik… De akárki akármit mond, megéri a macerát! Tegyük hát félre az előítéleteinket, félelmeinket és lustaságunkat, és idén készítsük el a saját hecsedlilekvárunkat!

Hozzávalók: 3–4 kg dércsípte csipkebogyó, cukor.

Elkészítés: A csipkebogyót alaposan átmossuk, a végeit éles késsel levágjuk (ezt érdemes gumikesztyűben végezni), és egy nagy fazék vízben feltesszük főni. Éppen csak addig főzzük, míg a szemek megpuhulnak. Ezután a bogyókat átpasszírozzuk, méghozzá háromszor. Először egy nagyobb lyukú szűrőn vagy paradicsompasszírozón nyomjuk át, amin csak a magok akadnak fenn. Utána egy kis lyukú szűrőn, végül egy egész sűrű szitán, hogy a belső kis szőrök is kint maradjanak. A megmaradt selymes levet feltesszük főni, és először ritkább, majd egyre sűrűbb kevergetések mellett addig hagyjuk párologni, rotyogni, amíg a lekvárunk önmagától be nem sűrűsödik, és el nem éri a kívánt állagot. Ezt egy kistányéron könnyen ellenőrizhetjük. A cukrot csak a legvégén tesszük bele, hogy megmaradjon a finom csipkeíz. Az elkészült lekvárt fertőtlenített üvegekbe szedjük, lezárjuk, pár percre fejre állítjuk, majd bedunsztoljuk, és egy napig benne hagyjuk, hogy kihűljön.

Legendás növény

Egy legenda szerint a csipkebokor virága eredetileg fehér színű volt, ám egyszer a tüskéje megsebezte Aphroditét, és az istennő vére rózsaszínűre színezte a növény virágát. Máshol úgy gondolták, hogy Adonisz véréből serkent a rózsa, a rómaiak pedig a dicsőség jelképének tartották. A csipkebokor később a keresztény egyház szimbóluma is lett. A Biblia Mózes elhívását köti hozzá, a lángoló, de mégsem elégő bokrot a középkorban Máriához kötötték, és a szeplőtelen fogantatás jelképeként is ábrázolták.

Csipkebogyószörp

Szuperfinom és szuperkönnyű elkészíteni. Ráadásul éppen kapóra jön, mert a tavasszal eltett bodzaszörpkészlet mostanra már igencsak megcsappant. Elő hát az üres szörpösüvegekkel – a siker itt is garantált! 

Hozzávalók 1 literhez: 500 g csipkebogyó, 2 l víz, 600 g cukor, 2 ek. hibiszkusz, 1 db citrom leve. 

Elkészítés: A bogyókat megmossuk, leöntjük róla a vizet, és úgy, ahogy van, egy aprítóban ledaráljuk a bogyókat. Közben egy lábasban vizet forralunk, és amikor felaprítottuk a csipkét, beleöntjük a vízbe. Felforraljuk, majd a fazekat levesszük a tűzhelyről, és 20 percet még állni hagyjuk. Ezután gézen vagy konyharuhán keresztül átszűrjük az italt. Megvárjuk, hogy kicsöpögje magát, kinyomkodjuk, majd a leszűrt léhez hozzáadjuk a cukrot, a hibiszkuszt és a citromlevet, és kb. 20 percig főzzük. Végül a kész szörpöt leszűrjük, fertőtlenített üvegekbe töltjük, majd bedunsztoljuk.

Csipkés szarvascomb

A vadhúst és a csipkeízt mintha egymásnak teremtették volna! Különleges alkalmakra igazán tökéletes választás ez a fejedelmi fogás, a csipkés szarvascomb. 

Hozzávalók: 80 dkg szarvascomb, 5 dkg füstölt szalonna, 2 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 5 dkg vaj, 2 dl fehérbor, 4 szem borókabogyó, 1 késhegynyi őrölt szegfűbors, 1 késhegynyi őrölt gyömbér, 3 ek. csipkebogyólekvár, 1 kisebb bionarancs reszelt héja, só, bors. 

Elkészítés: A szarvascombot leforrázzuk, majd hideg vízzel lemossuk, végül szárazra töröljük. A húst bedörzsöljük az összekevert fűszerekkel, rákenünk egy evőkanál csipkelekvárt, beborítjuk a szalonnaszeletekkel, tepsibe helyezzük, mellé tesszük az apróra vágott répákat, nagyon kevés vizet aláöntünk, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Kb. 15 perc múlva a húst meglocsoljuk a borral, és a pecsenyelébe keverjük a maradék csipkeízt. A húst rendszeresen forgatjuk és locsoljuk. Újabb 15 perc elteltével leszedjük a húsról a szalonnaszeleteket és felkockázzuk. Kb. 10 perc múlva a comb már teljesen átsül, kivesszük a tepsiből, alufóliával letakarjuk, és hagyjuk pihenni legalább 20 percig. A pecsenyeléről leszedjük a zsírt, átszűrjük, hozzáadjuk a hideg, felkockázott vajat, és kézi habverővel simára keverjük. Tálaláskor a húst felszeleteljük, rászórjuk a szalonnadarabokat, és meglocsoljuk a mártással. Köretnek burgonyakrokettet vagy hercegnőburgonyát ajánlunk hozzá.

Csohány Domitilla