Az autóbusz-vezetők mindennapjait a legtöbben a biztonságos közlekedéssel, az utasok szállításával és a menetrend betartásával azonosítják. Szolgálatuk során azonban olyan váratlan helyzetekkel is szembe kell nézniük kollégáinknak, amikor – mások biztonsága érdekében – elkerülhetetlen az azonnali cselekvés. Két közelmúltbeli eset is jól mutatja, hogy munkatársaink felkészültsége és lélekjelenléte ilyenkor is életeket, illetve jelentős értékeket menthet.
Megakadályozták a villamos tűz továbbterjedését
A nagy hőségben különösen fontos volt az a gyors és összehangolt beavatkozás, amelyet három autóbusz-vezető hajtott végre Kelenföldön augusztus 6-án. Az 1-es villamos egyik kilencmodulos CAF-szerelvényének rögzítőféke gyulladt ki a kihúzóvágányokon. A lángokat és a sűrű füstöt a közelben tartózkodó buszvezetők vették észre, akik azonnal a járműhöz siettek.
Szabó Sándor érdi autóbusz-vezető éppen a gépkocsivezetői tartózkodóból indult a buszához, amikor észrevette a füstöt. „Arra lettem figyelmes, hogy kigyulladt a villamos a járművem mellett. Futottam a buszhoz, és közben az egyik kollégámat megállítottam, majd egy másik is szaladt felénk a porral oltóval. A villamos aljától felfelé égett, füstölt, és lángok is kicsaptak. A villamosvezető elkezdte oltani, de egy készülék ilyen helyzetben nem elég. Végül négyen, négy porral oltóval tudtuk eloltani. Az egész környéket sűrű, maró füst borította, ráadásul több mint 40 fok volt. Mire végeztünk, nagyon sok füstöt szívtam be, kellett utána vagy húsz perc, hogy magamhoz térjek.”
A körülöttük zajló eseményekkel nem foglalkoztak. Többen videózták a történteket, a kollégák figyelmét azonban kizárólag a tűz oltása kötötte le. „Volt, aki kamerázott is, de mi nem foglalkoztunk mással, csak a tűzzel. Az volt a fontos, hogy ne terjedjen tovább, se a villamoson, se a közelben álló járművekre.”
A gyors és határozott beavatkozásnak köszönhetően, mire a tűzoltók a helyszínre értek, már nem volt szükség oltásra. A szakemberek áramtalanították a szerelvényt, majd a helyszínre érkezett a szervizkocsi is. A tűzoltók munkájának megkezdése után Sándor számára azonban még nem ért véget a történet. A felhasznált porral oltót pótolni kellett, hiszen a készülék nélkül a busz nem vehette volna fel a szolgálatot. „Lementem a műszaki telepre, hogy pótoljam a porral oltókat. Egy járatom kimaradt, de a következőt már végeztem, Bicske, Biatorbágy, Etyek felé.”
Sándor szerint évtizedes rutinjuknak köszönhetően nem kellett külön egyeztetniük, ki mit csináljon. „Ösztönösen tudtuk, mi a dolgunk, nem kellett szavakkal összehangolni. Minden buszon van porral oltó, és a használata az oktatás része. Én 27 éve dolgozom itt, és számos esetben szereztem már gyakorlatot a használatában. A rutin megvan, megvannak a fogások is, de közben nagyon kell vigyázni, hiszen mi magunk is megsérülhetünk.”
Bihari Attila, a pilisi telephely buszvezetője a kelenföldi hátsó tárolóban töltötte kiállási idejét, majd elindult járművével a 3-as kocsiállásra. 11:45-kor indult volna Nagysápra, érdi kollégája 40-es elindulása után, de látta, hogy Sándor integet neki és fut az erősen füstölő villamos felé. Ő is megállt, előkapta a poroltót és csatlakozott. „Nagyjából eloltottuk a bal oldalt, közben a villamosvezető szólt, hogy a másik oldal is ég. Átfutottunk, közben odaért a harmadik kolléga is.” Attila azt mondja, szerinte nem voltak veszélyben, de ha nem avatkoznak be, biztosan továbbterjed a tűz a villamoson, hiszen a tűzoltók negyedóra múlva érkeztek a helyszínre. Őt nem viselte meg az eset – bár 2008 óta buszvezető, előtte rendőr volt, látott számtalan sokkal nagyobb vészhelyzetet is. „A lényeg, hogy gyorsan közbe tudtunk avatkozni, megelőzve a nagyobb bajt” – mondja. Amint lehetett, indult is járatával tovább.
Az oltásban részt vett harmadik társuk, Kaniczki László szintén a pilisi forgalmi üzem munkatársa a nagysápi fordán. Neki először csak görnyedő kollégája tűnt fel, tőle kérdezte, mi történt. „Gyorsan hozd a poroltót, nagy a baj! – kaptam a választ, márpedig, ha Attila az ő múltjával ilyet mond, akkor ott valóban gond van!” A műanyag fojtó füsttel égett. Sándor és Attila porral oltója hamarabb kiürült, nagy szükség volt a Lászlóéra is. Pihenőideje volt éppen, egy törülközővel hűtötte magát, azt az arcára tudta kötni, hogy védje magát. Előírás szerint, szakaszosan működtette a szerkezetet, többször is el kellett oltani az újra fellángoló tüzet. „Az a pár perc, amíg a tűzoltók kiértek, egy örökkévalóságnak tűnt! De nekünk ilyen helyzetben kötelességünk segíteni, ez a közszolgálat része, ezen nem is gondolkodtam egy pillanatig sem. Csak később tudatosult bennem, hogy mi is történt. 10 éve buszozom, tüzet még nem oltottam, de balesetnél, sérülteknél már segítettem. Azt sem kívánom senkinek, de ez is ijesztő volt!” – mondja László.
Kelenföld Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, ahol a vasút, a metró, a villamosok és az autóbuszok is találkoznak. A járművek közelsége miatt is nagy jelentősége volt annak, hogy a kollégák gyorsan megfékezték a lángokat. A történtek jól mutatják, milyen fontos a veszélyhelyzetekre való felkészültség. A porral oltó használatának ismerete a buszvezetők oktatásának része, és bár mindenki azt reméli, hogy minél ritkábban kell alkalmaznia, egy ilyen helyzetben a megszerzett tudás és a rutin akár egy nagyobb tűz kialakulását is megakadályozhatja. Kelenföldön ezúttal pontosan ez történt. Az autóbusz- és a villamosvezető közös, gyors beavatkozásának köszönhetően sikerült megfékezni a tüzet, mielőtt az jóval nagyobb kárt okoz.
Kigyulladt autóhoz sietett
A tűzesetek sajnos nagyon gyakoriak az utakon. Egy nappal a kelenföldi villamostűz előtt Gyurós József Szilárd győri autóbusz-vezető arra lett figyelmes, hogy a vele szemben közlekedő két személyautó egy hirtelen az úttestre szaladó vaddisznó miatt ütközött. Az elöl haladó jármű fékezett, a mögötte érkező autó azonban fékezés nélkül belerohant.
Röpködtek a karosszériadarabok, és a hátsó gépkocsi a balesetet követően azonnal kigyulladt, 2-3 méteres lánggal égett. Kollégánk hátrébb tolatott és a porral oltó készülékkel odasietett. Mire odaért, a jármű vezetője már ki tudott szállni az autóból. József biztonságos helyre kísérte, miközben folyamatosan próbálta megtudni, tartózkodik-e még valaki a füsttel telítődő utastérben. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem maradt az autóban, megkezdte a motortéri tűz oltását. A lángokat sikerült elfojtania, majd a kiérkező tűzoltók tovább hűtötték a járművet. A sérült közben eszméletét vesztette, de szerencsére közben József utasai is jöttek segíteni.
„Először azt kellett tisztázni, hogy maradt-e valaki az autóban. Amíg ebben nem voltam biztos, ez volt a legfontosabb. Nagy szerencse volt, hogy a vezető még tudott kommunikálni. A tűzoltók később elmondták, hogy ha akkor kinyitom az ajtót, az autó akár fel is robbanhatott volna.”
A helyzet veszélyességét ő is érzékelte, hiszen az oltás közben nagy volt a forróság, az inge is megolvadt. Ennek ellenére a porral oltóval sikerült megfékeznie a tüzet. „A porral oltó használata ilyen helyzetben is magától értetődő része a munkánknak. Részletesen fel vagyunk készítve, az alapos képzés pedig sokat segített abban, hogy tudjam, pontosan mi a teendő. Az ember ilyenkor egyszerűen megteszi, amit a helyzet megkíván. Nem gondolkodik rajta, csak cselekszik.”
Miután sikerült eloltania a tüzet, a sérült nő mellett maradt, elsősegélyt nyújtott neki, és vízzel is próbált segíteni, amíg megérkezett a mentő, majd a mentőhelikopter.
Gyurós József Szilárdnak nem ez volt az első alkalom, hogy veszélyhelyzetben kellett segítséget nyújtania. Nemzetközi gépjárművezetőként az ezredfordulón Spanyolországba és Horvátországba közlekedett. 2008-tól dolgozik a Volánnál, kezdetben helyi, 2013 óta pedig Győr helyközi közlekedésében teljesít szolgálatot. Így az évek során bőven szerzett tapasztalatot segítségnyújtásban, életmentésben és tűzoltásban is. A történtek hatása ugyanakkor a végállomáson már rajta is érződött. „Győrből Révfülöpig közlekedtem, és a végállomáson azért kijött rajtam az átéltek hatása. De abban biztos vagyok, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék, megint ugyanígy cselekednék.”
József szerint nemcsak a hivatásos járművezetőknek, hanem mindenkinek hasznos lenne elsajátítania az alapvető elsősegélynyújtási ismereteket. „Sok hasonló helyzetet éltem már meg, de sokan tapasztalatlanok a segítségnyújtásban. Nagyon fontos lenne, ha mindenki megszerezné az alapvető elsősegélynyújtási ismereteket.”
A buszvezetés szeretetét még gyermekkorában örökölte, hiszen keresztapja is autóbuszvezető volt, tőle kapott kedvet a hivatáshoz. Most pedig saját tapasztalatával és felkészültségével segített egy bajba jutott emberen – és reméli, hogy a jövőben minél ritkábban lesz szükség hasonló helytállásra.
A felkészültség, önzetlenség vészhelyzetben mutatkozik meg
Az autóbusz-vezetők rendszeres oktatásokon sajátítják el a tűzoltó készülékek használatát és a veszélyhelyzetek kezelésének alapjait. Bár bíznak benne, hogy szolgálatuk során ritkán kell ilyen tudást alkalmazniuk, ezek az esetek is bizonyítják, hogy a felkészültség és a gyors helyzetfelismerés a közlekedésbiztonság fontos része. Köszönjük kollégáink helytállását, segítségnyújtását!
