Egy Kínából érkezett utas számára felejthetetlen élménnyé vált az ózdi autóbusz-állomáson kapott segítség. Amikor észrevette, hogy a buszon felejtette a bőröndjét, kollégáink összefogtak, hogy megtalálják az elvesztett poggyászt. A siker érdekében egyikük még azután is visszatért az állomásra, hogy a munkából már hazaért. A segítőkészség és az utasok iránti elkötelezettség ezúttal is túlmutatott a mindennapi feladatok teljesítésén.
Vannak helyzetek, amikor egy apró figyelmesség is életre szóló emlékké válhat. Egy Kínából Magyarországra érkezett utassal ez történt szeptember 29-ének estéjén, amikor egy elveszettnek hitt bőrönd miatt kért segítséget az ózdi autóbusz-állomáson. Sikerrel járt, és nemcsak a poggyászát kapta vissza, hanem az emberség erejéről is maradandó élményt szerzett.
Utasunk üzleti útra érkezett, és a budapesti Stadion autóbusz-állomásról az 1031-es vonal 16:35-kor induló járatán utazott Ózdra. Érkezése után két kisebb csomagjával sietve indult a szállodájába, és csak este fél kilenc körül döbbent rá, hogy fekete bőröndje a busz csomagterében maradt. Mivel fontos személyes tárgyakat tartott benne, nagyon aggódni kezdett, ezért azonnal visszament az autóbusz-állomásra, hátha még sikerül megtalálnia.
Szerencséjére Kiss Sándor és Koós László, a biztonsági szolgálat munkatársai, illetve Dankó Zsolt autóbusz-vezető még az állomáson tartózkodtak. A kínai utas nem beszélt magyarul, de angolul igen, Zsolt pedig németül, így a Google-nek köszönhetően innen már gyorsan megtalálták a közös hangot. Kollégáink meghallgatták a történetét, részletesen kikérdezték az utazásáról és a bőröndről, majd rögtön intézkedni kezdtek.
Zsolt így mesél az eseményekről: „Az úr Budapestről érkezett Ózdra, de nem az én buszommal, hanem a Távolsági és Nemzetközi Forgalmi Üzem egyik járatán, így egy ottani kolléga, Elek Péter segítségét kértem a bőrönd felkutatásában. A keresés gyorsan eredményre vezetett, a poggyászt Liktor Gábor találta meg az autóbuszán, és még aznap este vissza is tudta hozni személyesen. Mindannyian szívesen segítettünk, ez nem is kérdés. Az ember egy ilyen helyzetben mindent megtesz, amire lehetősége van, akár azt is mondhatnám, hogy a mi munkánkban mindennapos a segítségnyújtás. De ilyen megható köszönetet nagyon ritkán kapunk érte. A most már 23 éves volános munkaviszonyom előtti időkből származik a nyelvtudásom, sokat utaztam munkaügyben és magánúton is külföldön, ez most jól jött, de valahogy mindenképpen megoldottuk volna a helyzetet.”
A mindennapi életben sajnos nem mindig jellemző az önzetlen segítségnyújtás, de számtalan köszönőlevél tanúskodik arról, hogy a MÁV-csoport munkavállalói, ahol csak tudnak, segítenek, és mindent megtesznek az utasaikért. A poggyászt megtaláló autóbusz-vezető, Liktor Gábor is így tett. Időközben már befejezte a munkáját aznapra és hazament, de amikor megtudta, hogy az utas kétségbeesve keresi az elveszett bőröndöt, már indult is vissza az ózdi állomásra, hogy haladéktalanul átadhassa neki.
„Ózdtól nem messze, Borsodnádasdon lakom. Ózdon este nincs forgalmi szolgálat, nem tudjuk leadni a megtalált értékeket, a buszból pedig könnyen eltűnik. Nem gyakran fordul elő ilyen, de az a biztos, ha éjszakára biztonságba helyezem az elhagyott poggyászt. Éppen megvacsoráztam fél tíz körül, amikor jött a telefon a bőröndjét kereső utasról. Tudom, hogy mindenki nagyon örül, ha visszakapja, amit elhagyott, úgyhogy nem okozott gondot, hogy azonnal visszainduljak. Ahogyan a kollégám is mondta, a segítségnyújtás számunkra természetes, a mindennapok része. 2013 óta dolgozom a Volánnál, vannak kirívó eseteink, negatív és pozitív tapasztalataink az utazás során, és segítettem már balesetnél, tűzoltásnál is. Amikor csak tudunk, segítünk.”
Utasunk hálás hangvételű levelében levelében külön is kiemelte ezt a gesztust: „Különösen meghatott annak a buszvezetőnek a hozzáállása, aki aznapra már befejezte a munkáját és hazatért, mégis újra útnak indult, hogy segítsen nekem. Ez a gesztus mélyen megérintett. Ehhez a jósághoz nem volt szükség nagy szavakra – egyszerűen a felelősségtudat és az őszinte emberség fejeződött ki benne. Amit tettek, talán csak egy apró dolognak tűnik a mindennapi munkájukban, számomra azonban abban a helyzetben nagyon fontos és értékes segítséget jelentett” – fogalmazott köszönőlevelében. Azt is hangsúlyozta, hogy az élmény még pozitívabbá tette a Magyarországról, Ózdról és a MÁV-Személyszállítási Zrt-ről kialakult benyomását. Szerinte egy ország, egy város valódi értékét nemcsak az utcái és épületei, hanem az ott élő emberek kedvessége és segítőkészsége is megmutatja. Azon az estén számára éppen ezt jelentette az ózdi autóbusz-állomáson tapasztalt összefogás. Üzenete egyszerű, mégis sokatmondó: „Egy Kínából érkezett utas őszintén és szívből köszöni nekik, hogy azon az estén segítettek neki. Ezt a kedvességet és emberséget mindig a szívemben fogom őrizni.”
A történet jól mutatja, hogy a közösségi közlekedésben végzett munka nem csupán az utasok célba juttatásáról szól. Sokszor néhány segítő szónak, a gyors intézkedésnek, vagy éppen egy, a munkaidőn túl is vállalt utazásnak köszönhetően bizonyosodik be, milyen sokat jelenthet utasaink számára az odafigyelés.
