Vannak napok, amelyek úgy indulnak, mint bármelyik másik szolgálati nap. Egy menetrend szerinti indulás, egy jól ismert útvonal, utasok, akik munkába, családhoz vagy éppen ügyes-bajos dolgaik intézésére tartanak. Aztán egyetlen pillanat alatt minden megváltozik. Az elmúlt hétvégén tragikus közúti baleset történt. Egyik járatunk egy olyan közlekedési helyzet részese lett, amelyet sem a tapasztalat, sem a rutin, sem a legnagyobb odafigyelés nem tudott megakadályozni. A szemből érkező személygépkocsi eddig ismeretlen okból áttért a menetirány szerinti bal oldali sávba, és frontálisan ütközött az autóbusszal. A helyszínre rendőrök, mentők és mentőhelikopter érkeztek. A baleset következtében autóbusz-vezető kollégánk súlyos sérüléseket szenvedett, az autóbuszon utazók közül pedig nyolc utas könnyebben megsérült. A személygépkocsi vezetőjének életét a mentők minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megmenteni.
De a történet nem csak ennyi. Számunkra nem csupán egy tragikus közlekedési baleset története. Az elhunyt gépkocsivezető ugyanis a MÁV Személyszállítási Zrt. autóbusz-vezetője, kollégánk volt. Egy ember, aki tíz éve tartozott a VOLÁN-családhoz. Egy ember, akivel együtt dolgoztunk, akivel találkoztunk a telephelyeken, akivel szolgálatváltáskor beszélgettünk, akivel közös emlékeink vannak. Egy ember, aki mögött nemcsak egy munkaviszony áll, hanem egy életút, barátok, kollégák és mindenekelőtt egy család.
A balesetek után gyakran felmerül a kérdés, ki hibázott? Mit lehetett volna másképp tenni? De most nem ez a lényeg! Nem hibáztatni szeretnénk. Nem ítélkezni. Nem találgatni. Sokkal inkább emlékeztetni szeretnénk magunkat arra, hogy a közlekedésben nincs olyan tudás, nincs olyan rutin és nincs olyan tapasztalat, amely teljes védelmet jelentene a közlekedés veszélyeivel szemben. Autóbusz-vezetőink nap mint nap több tíz vagy akár több száz ember életéért vállalnak felelősséget. Több százezer kilométert tesznek meg évente. Sokan közülük évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, mégis tudják: a közlekedésben egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség, egy rossz döntés vagy egy szabályszegés végzetes következményekkel járhat. Ezért különösen fontos, hogy valamennyien, bármilyen közlekedési eszközt is vezetünk – legyen szó akár autóbuszról, személygépkocsiról vagy motorról –, betartsuk a KRESZ szabályait, figyeljünk egymásra, és soha ne engedjük, hogy a sietség felülírja a józan mérlegelést.
Fontos azonban, hogy a közlekedés biztonsága nem kizárólag a szabályok betartásán múlik. Legalább ennyire fontos az is, hogy figyeljünk saját egészségi állapotunkra, fizikai és mentális terhelhetőségünkre. A nyári hónapok különösen nagy kihívást jelentenek valamennyi közlekedő számára. A tartós hőség csökkentheti a koncentrációt, lassíthatja a reakcióidőt, fokozhatja a fáradtságot és olyan helyzeteket idézhet elő, amelyekben könnyebben követünk el hibákat vagy hozunk rossz döntéseket. Nem véletlen, hogy a szakemberek ilyenkor fokozott óvatosságra intenek mindenkit, aki útnak indul. Autóbusz-vezetőként, gépkocsivezetőként vagy motorosként egyaránt fontos, hogy elegendő folyadékot fogyasszunk, lehetőség szerint pihenjünk eleget, és őszintén mérjük fel saját állapotunkat, mielőtt volán mögé ülünk. Ha fáradtak vagyunk, ha rosszul érezzük magunkat, ha úgy érezzük, hogy figyelmünk nem a megszokott, ne bagatellizáljuk el a jelzéseket. Egy rövid pihenő, néhány perc megállás vagy akár egy későbbi indulás olykor életet menthet.
A történtek mindannyiunk számára emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a közlekedés nem csupán járművekről, menetrendekről és kilométerekről szól. Hanem emberekről. Életekről. Családokról. Olyan emberekről, akik reggel elindulnak otthonról, és akiket este visszavárnak szeretteik. A MÁV Személyszállítási Zrt. közössége mély megrendüléssel búcsúzik kollégájától. Őszinte részvétünket fejezzük ki az elhunyt munkatárs családjának, szeretteinek, barátainak és valamennyi kollégájának. Osztozunk gyászukban, és együtt érzünk mindazokkal, akik ismerték és szerették.
A tragédia fájdalmát nem enyhítik a szavak. De talán segíthetnek abban, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat arra, ami a legfontosabb, a közlekedésben nincs olyan cél, nincs olyan határidő és nincs olyan sietség, amely többet érne egy emberi életnél. Hazaérni mindig fontosabb, mint néhány perccel korábban megérkezni.