Több mint 40 éve ingázik naponta Göd és a főváros között, de még most sem unja az utazásokat. Nincs is rá alkalma, ugyanis Oláh Éva, a Pályaműködtetési Zrt. vezérigazgató-helyettesi asszisztense a vonaton, sőt a metrón is alkot, és a kocsikban útközben szebbnél szebb ruhák, terítők és függönyök készülnek. Horgolásai még a férfi utastársakat is lenyűgözik, ami nem is csoda, hiszen Éva munkái álomszépek, lelkesedése pedig gyerekkora óta töretlen.
Manapság az utazás során a legtöbben a telefonjukat nyomkodják, esetleg zenét hallgatnak vagy olvasnak. Mit szólnak hozzá, amikor előveszed a tűt és a fonalat, és nekiállsz horgolni?
Régen sokan furcsán néztek rám. Mivel naponta kb. 1,5 órát utazom, nem szeretném ezt az időt elfecsérelni. Számomra mindig is természetes volt, hogy ez az idő tökéletes a hobbim gyakorlására. A vonaton szerintem mostanra megszokták, de ma már vagyok annyira gátlástalan, hogy nemcsak ott, hanem a metrón is előveszem a horgolásomat. Ha nem csinálom, elvonási tüneteim vannak. Bárhol és bármikor képes vagyok horgolni. Este, ha van egy kis szabadidőm, pl. a fiammal leülünk megnézni egy filmet, nekem akkor is ott van a kezemben a tű és a fonal.
Honnan jött a kézimunka iránti szenvedélyed?
Pici gyerekkorom óta kézműveskedem, ennek szeretetét és képességét az anyukámtól örökölhettem. Magamba szívtam a tudását, tőle tanultam először hímezni, majd később gobelineztem is. Általános iskolában, amikor órán is ezekkel foglalkoztunk, akkor szinte bekattantam, ott kezdtem el kötni, és gyakorlatilag 12 éves koromtól 45 éves koromig folyamatosan kötöttem. Mindent. Sapkát, sálat, pulóvereket… Aztán egyszer szembejött velem egy magazinban egy horgolt boleró. Elmentem egy kis üzletbe, ahol foglalkozásokat is tartanak, megmutattam a képet, hogy ezt szeretném elkészíteni. Nagyon csodálkoztak, hogy ezzel akarom kezdeni, de úgy voltam vele, ha kötni tudok, akkor nem hiszem, hogy ez kihívást jelentene nekem. Nekiálltam, és két hét alatt elkészültem a felével. El sem akarták hinni! Az a kis fehér felső volt az első horgolásom.
Nagyon szép egyenletes a horgolásod, a fonalvezetésed, az ember szinte azt hinné, ez nem is kézzel készült, hanem géppel.
Valószínűleg a kötés során már megszoktam, hogyan kell engedni a fonalat. A horgolásnak nagyon sokféle variációja van. Én mindegyiket szerettem volna megtanulni, ez majdnem sikerült is. Egyedül az ír horgolást nem alkalmazom, de az a technika is nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mert azzal igazán egyedi, domború virágmintákat lehet készíteni. Ezt még nagyon szeretném megtanulni.
A munkáid a legjobb bizonyítékok arra, hogy horgolni nemcsak népi motívumokat és csipkés terítőt lehet, hanem modern, divatos és elegáns ruhákat is.
Gyakorlatilag bármit el lehet készíteni horgolva. A saját kézzel készült dolgok a reneszánszukat élik, és ezeknek borzasztóan nagy értékük van. Lakásdekoráció is egyre több készül horgolással – pl. modern szőnyegek, dobozok, bármi más –, tele vannak szebbnél szebb termékekkel a kézművesvásárok.
Neked mi a specialitásod?
Én leginkább vékony fonallal dolgozom, ahhoz aprólékos, pici mozdulatok kellenek, és jó szem, ezt nem tudja mindenki megcsinálni. Többnyire finom, elegáns ruhákat, terítőket, függönyöket készítek. Most egy ismerősömnek – akivel együtt utazunk a vonaton – a vidéki tájházába horgolok terítőket, kiegészítőket, a kazettás ablakba vitrázsfüggönyöket. Jó pár órám elment csak a tervezéssel, hogy a minta megfelelő méretű legyen.
Hol és hogyan lehet hozzájutni egy-egy alkotásodhoz?
Nincs árukészletem, csak megrendelésre dolgozom barátoknak, ismerősöknek, munkatársaknak, és még így sem győzöm. Egyegy darab elkészítése hosszú idő. Életem legnagyobb abroszát, ami 220x170 centiméteres, például fél évig készítettem. Egy kardigán kb. két hónap alatt készül el. Ez persze sok mindentől függ, a minták nagyon meghatározóak. A virágmintát már fejből is tudom, de van olyan, amit meg kell rajzolnom, és közben
is folyamatosan számolnom kell. A recemintánál, ahol az üres és betöltött négyzetek váltják egymást, folyamatosan néznem kell horgolás közben a rajzot, ez jóval időigényesebb, mint azok, amelyek már rutinból mennek.
Nem gondolkodtál azon, hogy felhagyj a munkáddal, és a szenvedélyed legyen a főállásod?
De igen, gondolkodtam, viszont ebből nem tudnék megélni, mivel nagyon időigényes, és havonta maximum 1-1 darabot tudnék elkészíteni, így nem tudnám jövedelmezővé tenni. Tehát a horgolás számomra hobbi marad. Eredetileg kereskedelmi végzettségem van, több mint 20 évig dolgoztam a Skálánál.
Onnan hogyan kerültél a vasúthoz?
Iskolás koromtól ingázom, édesapám régen MÁV-os volt, de soha nem tudtam volna elképzelni, hogy én valaha is a MÁVnál legyek, az élet mégis így hozta. A Skálában is csak néhány évig voltam az eladótérben, utána végig az irodán dolgoztam, munkaügy, számlák feldolgozása, forgalmi jelentések készítése. Amikor a kisfiam iskolás lett, azt az időbeosztást nem tudtam összeegyeztetni a családi élettel, a gyerekneveléssel, ezért váltottam. 2012-ben érkeztem a MÁV-hoz, pontosabban akkor a Resti Zrt.-hez, de később ez is beolvadt a MÁV-ba. Jó pár átalakuláson már túljutottunk, míg végül itt kötöttem ki. A Pályaműködtetési Zrt.-n belül az általános vezérigazgatóhelyettes mellett vagyok asszisztens, kezelem a Poszeidon iratkezelő programot, intézem a postázást, és a pénzügy munkáját is támogatom, egy kb. 100 fős csapatnak rögzítem az időadatait. Nagyon empatikus vagyok, anno ezt ki is emelték, hogy nekem olyan munkakört kell vállalnom, ahol emberekkel vagyok kapcsolatban. Ez ilyen, és itt most nagyon jól érzem magam.
Sokak örömére a hobbid is jól megfér a munkáddal.
El sem tudom képzelni, hogy ne horgoljak. Emellett az az öröm motivál a legjobban, amelyet akkor látok, amikor a „művem” eljut az új tulajdonosához. Sosem fogom elfelejteni, amikor egy kedves főnökasszonyomat a búcsúztatására megleptem egy kis domború mintás körterítővel. Egyáltalán nem számított rá, meg is könnyezte a kedvességet, amely azóta bekeretezve ékesíti az otthona falát.
Ha jól tudom, néhány kiállításon is meg lehetett csodálni az alkotásaidat.
Gödön a művelődési házban többször rendeztek kézimunkakiállítást. Először egy tulipános gobelinképpel indultam, akkor 3. helyezett lettem. Másodjára egy horgolt kabátszettel magasan megnyertem a ruhakategóriát. De nem ezért csinálom! Nekem ez a relaxációm, én ebben megnyugszom. És nagyon nagy boldogság az, amikor valakinek készítek valamit, és látom, hogy értékeli a munkámat.