A vasutasmundért szabadidejében középkori ruházatra, a féklakatosi kalapácsot korabeli fegyverekre cseréli le hagyományőrző vasutas kollégánk, Ughy Zsolt. Van köztünk – vasutasok között – számos olyan ember, aki a vasutas-élethivatása mellett különféle, más mesterséget is űz. Sokan a természetjárást vagy a sport és kirándulás szeretetét hangsúlyozzák, de vannak köztünk vadászok és horgászok is jócskán. S vannak olyanok, akik szívesen sütnek, főznek akár egy-egy rendezvényen. Mindezekről a Magazinban rendszeresen beszámolunk. Most is így teszünk, ám ez alkalommal egy még különlegesebb, igen ritka mesterséget mutatunk be. Ughy Zsolt dombóvári kocsivizsgáló többedmagával járja az országot középkori ruházatban és korabeli fegyverekkel. Bemutatókat tartanak a közönség nagy érdeklődésére. Mindezek a két gyermekét is elbűvölték, így ők is követik apjukat a hagyományok útján.
Zsolt, mikor kerültél a vasúthoz, és milyen motiváció vezérelt, hogy ezt a műszaki szakmát választottad?
A vasúthoz 2014 szeptemberében szegődtem el édesapám hivatását követve, aki a dombóvári kocsivizsgálók művezetője volt akkor – kezdi a beszélgetést Ughy Zsolt kocsivizsgáló féklakatos. – Érdekelt a terület, a vonatok, a személykocsik világa, főként a műszaki részük. Akkor a Rail Cargo Hungária létszámába tartoztam, onnan iskoláztak be a szükséges szakmai ismeretek elsajátításához. Elvégeztem a vonat fel- és átvevő, illetve kocsivizsgáló-tanfolyamot, majd munkába álltam Dombóváron. Fő feladatom a vonatok, illetve a személykocsik műszaki vizsgálata, ezen belül a fékpróbák megtartása, az ajtózárások ellenőrzése, ha szükséges, akkor a kisebb javítások elvégzése. Egy 12 órás műszak alatt akár 15 vonat vizsgálatát is elvégezzük. Nekem nem jelent problémát a több műszak, az éjszakai szolgálat. Annak is megvan a varázsa. A vasút folyamatos üzem, a működtetésben részt vevőknek, így nekünk is folyamatos szolgálatot kell ellátnunk. Mi is egy kerék vagyunk a nagy gépezetben, a vasúti rendszerben.
Jelenleg a személyszállítási üzletág munkatársa vagy. A kocsivizsgáló felelősségteljes munkát végez, nagyban hozzájárul a biztonságos vonatközlekedés megteremtéshez. Mik azok a szempontok, amelyekre a munkád során figyelned kell?
Valóban felelősek vagyunk egy-egy adott vonat műszaki vizsgálatánál. Minden műszaki paramétert figyelembe kell vennünk, főleg a vasúti kerékpár, a forgózsámoly, a fékek állapotának vizsgálatakor. Sajnos a személykocsik korosodtak, sokkal több a hibaszázalék, az alkatrészek elkoptak. Egy emlékezetes szolgálatot megemlítek. Egyik alkalommal egy tehervonatot tévedésből felénk irányítottak. Számunkra ez csak annyiban volt esemény, hogy amikor megvizsgáltuk a vonatszerelvényt, az egyik kocsinál súlyos műszaki hibát találtunk. A tehervagonnál főlaprugótörést észleltünk, ami bizony üzemveszélyes sérülés. A járművet azonnal kisoroztattuk. Minden szolgálatban, műszakban teljes odafigyelésre kell törekednünk, nem hibázhatunk, mert annak következményei lehetnek. A vonatokat csakis jó műszaki állapotú, üzemszerű kocsikkal engedhetjük ki az állomásról, úgymond a kezünk alól. A színvonalasabb munka érdekében vannak tanfolyamok, oktatások. Egy ilyen műszaki szakembernek állandóan képeznie kell önmagát. Másként nem lehet teljes értékű munkát végezni.
A dombóvári telepen összesen 24 fő dolgozik, hozzájuk tartozik Kaposvár és Sárbogárd is, így három terület felügyeletét látják el. Ughy Zsolt elmondása szerint idősödő munkaközösség az övék, de vannak 40 év alattiak, ő 34 éves. Hosszú távra tervez, tisztképzőt is végzett. A szakmájához megfelelő magasabb képesítést szerzett a BGOK műszaki vonat-előkészítési tanfolyamon, 2021-től 2022-ig tanult a levelező rendszerben. Zsolt említette a felelősséget is. A kívülállók nem is gondolnak ebbe bele, sőt azt hiszik, hogy a vonat mellett nagy kalapáccsal elsétáló vasutasnak könnyű dolga van, hiszen csak ütögeti a kerekeket. Ezért is hasznosnak vélem például a Magyar Vasúttörténeti Park egyik szemléltetőeszközét. A fordítókorong melletti területen, ahol a mozdonyok sorakoznak fel, kiállítottak egy vasúti kerékpárt. Ennek egyik kerekén szemmel láthatóan is törés, repedés található. A látogatók az ott elhelyezett kalapáccsal ütögethetik a kerék felületét. Az ép kerék szépen cseng, akár egy harang, a másik, a hibás kerék tompa hangot ad ki. A látogatók így könnyűszerrel megértik, miért fontos és elengedhetetlen a kocsivizsgáló munkája, a kerékütögetés is a vonatvizsgálatkor.
A vasúti, szakmai életpálya után térjünk rá arra a különleges szabadidős tevékenységre, amelyben részt veszel! Bár sokkal több ez, mint csak egy szabadidős tevékenység, már-már azt mondanám, ez egy jó értelemben vett megszállottság. Hogyan kerültél kapcsolatba a hagyományőrzéssel, és milyen munkát végeznek az egyesületben?
Valóban több ez, mint egy egyszerű szabadidős tevékenység – mondja a kollégánk. A Kígyócska Hagyományőrző Egyesületben 20 fő végez aktív és nagyon lelkes munkát. Én szeretem a történelmet, így ennek a szeretete vonzott oda, egyik ismerősöm által kerültem az Iloncsuk szabadcsapatba. Az Iloncsuk név kígyócskát jelent. A név eredete utal a 13. században a tatárjárás környékén betelepülő nemzetségre is, melynek a neve Iluncsok volt. A csapat fő tevékenysége a kunok harcmodorának megismertetése és megjelenítése a mai kor emberének. Az alapítás helye nem véletlenül Kunszentmiklós. Különböző rendezvényeken tartunk bemutatókat. Számos kutatómunkát elvégeztünk és folytatunk jelenleg is. Így rekonstruáltuk az öltözetet, a megjelenési formát, továbbá a fegyverzetet és a harcmodort. A viselet az anyagában és a kialakításban is korhűnek számít. A fegyverek nem lőszerszámok, hiszen abban az időben azt még nem ismerték. Így a bemutatók során szablyát, harci baltát, lándzsát és íjakat használunk. Ezek ellen a többrétegű ruha és a páncélzat védi a testet.
Merre jártatok eddig bemutatókon, volt külföldi út is? Milyen témákat dolgoztok fel a rendezvényeken, bemutatókon?
Főként itthon tartunk bemutatókat, elmegyünk oda, ahová meghívnak minket. Eddig minden évben részt vettünk augusztus 20-án a Hősök útja rendezvényen Zsámbékon. Voltunk Lengyelországban, a Felvidéken és Délvidéken, no meg Erdélyben is – sorolja Zsolt. Nagy figyelem kísér minket, szinte minden korosztály érdeklődést mutat a tevékenységünk iránt. Fontos és kiemelt lesz számunka idén a mohácsi csata 500. évfordulója. Az augusztus 28-tól 30-ig megtartandó rendezvényen török gyalogságként veszünk részt. A török koron felül kutatjuk és meg is jelenítjük a 48/49-es szabadságharc idejét, tematikáját. Mindezek bemutatása előtt rengeteg kutatást végzünk, főként a levéltárakban. Manapság már az interneten is sok anyag található, sok megosztásból tudunk válogatni. A kun babák, vagyis az ősi szobrok is nagy segítséget jelentenek ahhoz, hogy még hitelesebbek legyünk. A szobrokon láthatjuk a különféle felszereléseket, öltözéket, még a hajviseletet is szépen kidolgozott állapotban. A sírleletek is sok támpontot adtak. Érdekesség még, hogy a székelyderzsi templomban olyan eredeti freskók találhatók, amelyek a kunok életét mutatják be. Az egyik ilyen freskó ábrázolja, amint Szent László király a kun vitézzel harcol. A kunnal való viadal több templomi ábrázoláson is szerepel – sorolja Ughy Zsolt.
Kollégánk két gyermeke is hódol a hagyományőrzésnek. A 8 éves fia, Kapolcs és a 11 éves lánya, Édua is szereti, tiszteli és ápolja a hagyományokat. A nevük is árulkodó. Édua – kun lánynév, jelentése felkelő hold. Édua IV. Kun László szeretője volt. A fia a nevét Kapolcs vezérről kapta. A vezér 1091-ben Magyarország ellen indított hadjáratot, melyben László király győzedelmeskedett. Akkor szokás volt, hogy a legyőzött túlélőket letelepítette, s a települést a vezérről nevezhették el. Így született meg a dunántúli Kapolcs. Ughy Zsolt két gyermeke tehát továbbviszi a hagyományápolás szent küldetését. Ám azt még nem tudják, vajon lesz-e belőlük vasutas. Még a jövő titka, ám ha igen, akkor bizony ők lennének a harmadik generációs vasutasok a családban. Mindannyiunk örömére.