Azt mondják, aki Záhonyban dolgozik, az már majdnem mindent tud a vasútról. A nagy forgalmat lebonyolító vasúti csomópont határállomás is, rendező is, ráadásul a határon túlról befutó széles vágányok miatt átrakó pályaudvarként is funkcionál. Így ennek megfelelően mindennel találkozik az ott dolgozó vasutas. Még olyannal is, ami máshol nem fordulhat elő. Szőgyényi Norbert állomásfőnök immár 21. éve – kis kitérővel – Záhonyban dolgozik, ismeri a körzetet, mint a tenyerét. Vallja, hogy munkájához szükséges a jó kommunikációs készség, a nyitottság, a jó döntéshozó képesség, az empátia és a rugalmasság.
Hogyan lettél vasutas, volt esetleg családtag, akit követtél ezen a pályán?
Nem volt tudatos a pályaválasztásom, a vasútra mint közlekedési lehetőségre tekintettem, ugyanis Záhonyból Debrecenbe, majd Győrbe is vonattal jártam tanulni – kezdte a beszélgetést Szőgyényi Norbert. A főiskolán a logisztika és a szállítási csomagolás szakterület keltette fel az érdeklődésemet, mindkét szakirányt elvégeztem. A logisztikai diplomamunkámban Záhony logisztikai fejlesztési lehetőségeit vizsgáltam, akkor kezdtem érdeklődni a térség iránt, de nem csak a vasúti fejlesztéseket elemeztem. Érdekelt a közúti és a nemzetközi szállítmányozás, a határforgalmi kereskedelem is. Diplomaszerzés után kereskedelmi gyakornok szerettem volna lenni, de forgalmi gyakornoki pozíciót ajánlottak a MÁV-nál. Akkoriban több szaktársam multinacionális cégnél helyezkedett el (pl. Coca-Cola, LEGO, Electrolux vagy a Győrben ikonikussá vált Audi). Én a biztosabbnak tűnő munkát választottam, így lettem vasutas.
Hol volt az első vasúti szolgálati helyed, és milyen beosztásban dolgoztál ott? Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre, volt-e olyan tanítómestered, akitől sokat tanultál, aki megszerettette veled a vasúti hivatást?
Több ember is lehet nyilván. Eperjeske-Átrakóban kezdtem Záhony térség megismerését 2005 januárjában, több mint 20 éve. Először az anyagmozgató gépeket, áruszállító járműveket, az áruk áramlását figyeltem logisztikai szemüvegen át. Az ottani állomásfőnök, Dobos Károly segítő, támogató szándékkal fogadott. Bemutatta a vágánykapcsolatokat, a forgalomszabályozást, a biztosítóberendezéseket. Vele mind a mai napig tartom a kapcsolatot, így például 2010 óta minden évben közös Tisza-túrán veszünk részt a volt főiskolás barátaim társaságában. Eperjeske-Rendezőben foglalkoztattak először váltókezelőként, ehhez váltókezelői vizsgát kellett szereznem. Frissdiplomásként a mechanika, az áramlástan tantárgyak után nem értettem, miért szükséges
váltókezelői tanfolyamon is részt vennem. A forgalmi utasítások kézbevételekor döbbentem rá, hogy ez egy olyan szakma, amelyet illik komolyan venni. A fordulópontot a műszakba állás jelentette. Jó munkaközösségbe, társaságba kerültem. Közbeváltósként igyekeztem mindenkitől a legjobbat ellesni mind szakmailag, mind emberileg. Megtanultam váltót tisztítani, jégmentesíteni, kocsikat összekapcsolni, gurítani, tolatni. Mindenkitől sokat tanultam, még a mozdonyvezetőktől is. Sok vasutas fantasztikus képességekkel rendelkezik, akár 8-10 kocsiszámot is megjegyeznek. Sokan univerzálisak, különböző hobbikat űznek. Ez a sokoldalúság nagyon megtetszett. 2009 júliusáig dolgoztam ott, ez idő alatt megszereztem a nagyforgalmi, az önállósító és a felsőfokú forgalmi vizsgákat.
Hogyan alakult eddig a pályafutásod, milyen állomásokon és beosztásokban dolgoztál?
Eperjeske-Rendezőben voltam váltókezelő, külső forgalmi szolgálattevő, rendelkező forgalmi szolgálattevő, térfőnök. Aztán 2009 júliusában átkerültem Eperjeske-Átrakóba térfőnöknek. 2010 februárjától Kerekes Istvántól és a többi záhonyi területi fő-üzemirányítótól tanulhattam meg Záhony térségének irányítását a MÁV Zrt. Forgalomirányítási Alosztály záhonyi szervezeténél. Szakmailag és emberileg is jó közösségbe kerültem, akkor döntöttem el, hogy nem leszek vállalkozó, őstermelő, hanem végleg a vasutat választom. 2015-től 2017 nyaráig a MÁV Zrt. Forgalomirányítási Csoport debreceni szervezeténél dolgoztam vonalirányítóként, „nyíri, szajoli, mellékvonali” szobásként, KÖFI-irányítóként és területi fő-üzemirányítóként. A forgalomnak számomra új területét ismerhettem meg, kiváló kollégáimtól rengeteget tanultam. Mindenkit nem sorolhatok fel, a kezdő lépéseket Szűcs Istvánnal tettem meg. Sok szép közös emlék fűz Debrecenhez, mai napig összejárunk az irányítókkal. Remek főnökeim voltak Szűcs Imre és Gyarmati Szabolcs Miklós személyében.
Mikor és hogyan lettél állomásfőnök Záhonyban?
2017. július 1-jén lettem állomásfőnök Záhonyban. Csőri Miklós csomóponti főnök személyes megkeresése után kértem öt nap, öt éjszaka gondolkodási időt. A megkeresés előtt is volt felkérés nappalos állásra, de azt akkor nem fogadtam el. Szerettem több műszakba járni, éjszakásnak is. Miklóst a főiskolán elkötelezett vasutasnak, csupa szív embernek ismertem meg. Azt reméltem, hogy az évek alatt nem változott meg a személyisége. Lokálpatriótaként szerettem volna a más városokban, más kultúrákban elsajátított tudást Záhonyban kamatoztatni, így hát elvállaltam ezt a számomra nemes feladatot.
Mi tetszik ebben a vezetői beosztásban, illetve mik azok a felelős teendők, feladatok, amelyek meghatározzák jelenleg a munkádat?
Minden nap egy-egy új kihívás, mindennap történik valami, legyen az pozitív vagy negatív. Itt nincs két egyforma nap, megoldandó feladatok vannak. Felelősséget érzek a munkatársaimért, az utasokért és az árukért, mindenki szeretne épségben hazajutni. Fontos, hogy a munkatársainkat a munkavégzéshez mindig a lehető legtöbb szükséges információval lássuk el. Nem egyénekben, hanem csapatban gondolkodunk. Meg kell teremtenünk az egységet, össze kell tartanunk a legnehezebb szituációkban is, amelyekből az elmúlt években jutott bőven, elég csak a 2020-as Covidlezárások utáni nyugati vendégmunkás-áradatra vagy a 2022-ben kitört háború miatti menekültáradatra gondolni. A kohézió megteremtése a Záhony állomáson működő szervezeti egységekkel, hatóságokkal az egyik legfontosabb, hiszen Záhony nemcsak vasútállomás, hanem schengeni határállomás is egyben. Fontos feladatként tekintek az újfelvételes munkavállalók integrálódására, a képességüknek megfelelő fejlesztésükre. Hiszem, hogy megfelelő támogatással hosszú távon a MÁV-csoport értékes munkavállalói lesznek. A munkavégzésem során igyekszem a rendelkezésünkre álló infrastruktúrából, berendezésekből, humán erőforrásból napról napra kihozni a maximumot.
Mit tartasz fontosnak egy állomásfőnök esetében? Mik az elvárosok a beosztottakkal szemben?
A jó kommunikációs készséget, a nyitottságot, a döntéshozó képességet tartom a legfontosabbaknak, de sokszor szükséges az empátia és a rugalmasság is. A felelősségteljes munkavégzés, a megbízhatóság és a kölcsönös tisztelet a munkatársakkal az alapvető elvárásaim.
Technikumban logisztikai szakon óraadó, vizsgabizottsági tag is vagy, ez mennyi munkát ad? Örömmel oktatsz? Mi a fontos szerinted ebben?
Heti 6-8 órát tartok, a középiskolások mellet a felnőttképzésben is részt veszek. Szeretek oktatni, szinten tartom, ismétlem és fejlesztem az alapszakmámat. Vizsgabizottsági tagnak évente egy-két alkalommal hívnak. Örömmel megyek oda is. Az óraadások alkalmával sok tapasztalatot szerzek a mai generációról. A logisztika tanulásával megismerhetik a potenciális munkaköröket, megkönnyítve a pályaválasztásukat. Sok volt hallgatóm már a MÁV-csoportnál dolgozik. Osztályonként egy-egy potenciális vasutas mindig kikerült az iskolapadból.
Horgászol, túrázol, emellett rendszeresen tiszai vízitúraszervező és -vezető is vagy. Szükségesek ezek számodra?
Nagyon szeretem a természetet, a szabadidőm jelentős részét – a gyerekeink társaságában – horgászattal, túrázással és sportolással töltöm. A vízitúrák vezetője és fő szervezője Dobos Károly úr, én csak segítem őt ebben a munkában. A mindennapokra sporttal tudok felkészülni. Az úszás, a teremfoci, a sakk és az aktív horgászat a kedvencem, de szívesen kipróbálok más sportágakat is. A munkatársaimmal és szeretteikkel
nézőként járunk kézilabda- és labdarúgó-mérkőzésekre. Így teljes az élet: munka, elhivatottság, lojalitás – és az ezeket megkönnyítő szabadidős tevékenységek.