Rangos belügyminiszteri elismerésben részesült kollégánk, Kató József, a MÁV Személyszállítási Zrt. autóbuszos forgalmi üzemvezetője a katasztrófavédelem területén végzett önkéntes munkájáért, amely méltán tükrözi a MÁV-csoport értékeit, az elkötelezettséget, a felelősségvállalást és az emberséget.
A közösségi közlekedés nem csupán menetrendekről, járművekről és szolgáltatásokról szól. A MÁV-csoport számára a legnagyobb értéket az emberek jelentik. Azok a kollégák, akik nap mint nap elkötelezetten dolgoznak az utasokért, és sokszor a munkaidejükön túl is a közösség javát szolgálják. Különösen büszkék vagyunk azokra, akik önkéntes tevékenységükkel is példát mutatnak, hiszen ők testesítik meg mindazt, amit a felelősségvállalásról, emberségről és hivatástudatról gondolunk. Ezt az értékrendet erősíti az az elismerés is, amelyben kollégánk részesült. Kató József, a MÁV Személyszállítási Zrt. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei autóbuszos forgalmi üzemvezetője a katasztrófavédelem területén végzett kiemelkedő önkéntes tevékenységéért kapott kitüntetést. A Belügyminisztérium a Tűzoltóság Napja alkalmából „A katasztrófavédelem önkéntes támogatásáért” emlékérmet adományozta számára, elismerve azt az áldozatos munkát, amelyet a közösség biztonságáért végzett. Ez az elismerés túlmutat egyéni teljesítményen, azt üzeni, hogy a közszolgáltatásban dolgozók szerepe nem ér véget a munkaköri leírásnál. Az önkéntes munka, legyen szó katasztrófavédelemről, mentésről vagy bármilyen közösségi szerepvállalásról, olyan hozzáadott értéket teremt, amely erősíti a társadalom biztonságát és kohézióját. A MÁV-csoport számára különösen fontos, hogy munkatársai ne csak szakmailag, hanem emberileg is példát mutassanak.
Kató József nemcsak az autóbusz-közlekedésben vállal felelősséget, hanem a katasztrófavédelem területén is aktívan hozzájárul a közösség biztonságához. A kitüntetés apropóján arról kérdeztük, mi motiválja ebben a szolgálatban, és hogyan kapcsolódik össze hivatása az önkéntes szerepvállalással.
1995 óta, azaz bő három évtizede dolgozol a Volánnál, hogyan alakult a pályafutásod ez idő alatt?
30 éves szakmai tapasztalattal rendelkezem a Volán-szakmában, a közösségi közlekedés területén. Pályafutásom során forgalomellenőrzési és menetrend-tervezési feladatokat láttam el, majd közszolgáltatási irodavezetőként a nyíregyházi helyi, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei helyközi közlekedés közszolgáltatási tevékenységeit irányítottam. 2015-től pedig a jelenlegi, forgalmi üzemvezetői munkakört látom el Dél-Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében. Kiemelt feladatom a menetrend szerinti helyközi, valamint Nyíregyháza helyi autóbuszközlekedésének legmagasabb szintű kiszolgálása. A forgalmi üzem 4 telephelyén mintegy 598 fő munkavállaló, illetve 291 db autóbusz feladatainak irányítását végzem.
A Nyíregyházi Főiskola Non-profit menedzser és PR kommunikációs menedzser szakirányán alapdiplomát, majd a közgazdász, vállalkozási szakirányán másoddiplomát szereztem. 2011-ben a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán a Jogi szakokleveles közgazdász egyetemi végzettséget is megszereztem. A vasúti és a közúti személyszállítási ismereteimet 2022-ben a Széchenyi István Egyetemen Közlekedési szolgáltatás tervező szakember végzettséggel gyarapítottam. 2018-ban a közlekedés és a hírközlés területén végzett kiemelkedő, példamutató munkám elismeréseként Baross Gábor-díjban részesültem.
Mi inspirált arra, hogy az összetett és felelősségteljes munkád mellett önkéntes szerepet vállalj a katasztrófavédelemben? Volt egy meghatározó élmény vagy fordulópont?
Nem egyetlen konkrét fordulópont volt, inkább egy folyamat eredménye. Mindig is fontos volt számomra, hogy ne csak a munkámban, hanem azon túl is hasznos tagja legyek a közösségnek. A hivatásom során nap mint nap tapasztalom, mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek az emberek váratlan helyzetekben – legyen szó balesetről, műszaki hibáról vagy akár szélsőséges időjárásról. A gyors reagálás, az együttműködés és az emberi odafigyelés ilyenkor kulcsszerepet játszik. Ezek az élmények megerősítették bennem, hogy szeretnék még többet tenni azért, hogy szükség esetén segíteni tudjak. Úgy gondolom, hogy ha valaki képes rá, akkor felelőssége is, hogy hozzájáruljon mások biztonságához.
Milyen feladatokat jelent ez a tevékenység konkrétan?
A társaságunk által is delegált munkavállalóként nemcsak egyéni elköteleződésből veszek részt a feladatokban, hanem a szervezet képviseletében is, ami külön felelősséget jelent. A közlekedési területen szerzett tapasztalataimat közvetlenül tudom hasznosítani például időjárási szélsőségekhez vagy egyéb haváriahelyzetekhez kapcsolódó felkészülések során. Ezekben a közösségi közlekedés kulcsszerepet játszik, hiszen a lakosság biztonságos és gyors mozgatása elképzelhetetlen jól szervezett járműkapacitás és útvonaltervezés nélkül. A logisztikai folyamatok összehangolásán túl aktívan részt veszek a gyakorlatok lebonyolításában is, ahol valós helyzeteket modellezve teszteljük a reagálási képességeket és az együttműködés hatékonyságát.
Milyen párhuzamokat látsz a munkád és az önkéntes tevékenységed között? Vannak olyan készségek vagy tapasztalatok, amelyeket az egyik területről a másikba tudsz átültetni?
Ezek a területek valójában folyamatosan erősítik egymást. A közösségi közlekedésben és a katasztrófavédelemben egyaránt alapvető a gyors helyzetfelismerés és a felelős döntéshozatal, sokszor időnyomás alatt. Mindkét területen kulcsfontosságú, hogy az ember képes legyen átlátni komplex helyzeteket, priorizálni a feladatokat, és közben szem előtt tartani az emberek biztonságát. A közlekedésben megszerzett gyakorlat közvetlenül hasznosítható kitelepítési vagy kimenekítési helyzetekben is. Ugyanígy a katasztrófavédelmi gyakorlatokon szerzett tapasztalatok, mint a váratlan helyzetek kezelése, a stressztűrés vagy a gyors alkalmazkodás, a mindennapi munkában is komoly előnyt jelentenek. Mindkét területen elengedhetetlen a csapatmunka és a különböző szervezetekkel való hatékony kommunikáció is. Összességében azt mondhatom, hogy ezek nem különálló szerepek, hanem egymást kiegészítő feladatok.
Mi volt az eddigi legemlékezetesebb vagy legnehezebb helyzet, amellyel önkéntesként szembesültél?
Az elmúlt időszakban teljes megyét érintő, sőt több megyére kiterjedő kitelepítési gyakorlatokban, illetve országos szintű felkészítésekben vettem részt. A közösségi közlekedés területéről érkező szakemberként a feladataim közé tartozott a kitelepítések logisztikai támogatása: a járműkapacitások megtervezése, az útvonalak kijelölése, valamint az érintett települések közötti koordináció segítése. Emellett aktívan részt vettem a gyakorlatok lebonyolításában is, ahol valós helyzeteket modellezve kellett biztosítani a lakosság biztonságos és szervezett mozgatását. Ez a tapasztalat azért is maradt meghatározó, mert jól megmutatta, hogy a közösségi közlekedés milyen kulcsszerepet tölt be válsághelyzetek kezelésében, és hogy a különböző szakterületek összehangolt munkája nélkülözhetetlen a lakosság biztonságának megőrzésében.
Mit jelent számodra a belügyminiszteri elismerés?
Természetesen nagy megtiszteltetést jelent, ugyanakkor egyfajta szakmai visszaigazolás is. Úgy tekintek rá, mint annak az elismerésére, hogy a hivatásomból fakadó feladatokat mindkét területen felelősen és eredményesen tudtam ellátni. Jelzi azt is, hogy ez a komplex, több területet összekapcsoló munka valódi értéket képvisel. Az elismerést nem kizárólag egyéni sikernek látom. Minden ilyen tevékenység csapatmunka eredménye, ezért úgy gondolom, hogy ez a kitüntetés mindazokat is illeti, akikkel együtt dolgozom mindkét területen. Emellett felelősséget is jelent: ösztönöz arra, hogy a jövőben is ugyanilyen elkötelezettséggel végezzem a feladataimat.
Mit gondolsz, miért fontos, hogy a közszolgáltatásban dolgozók a munkájukon túl is aktív szerepet vállaljanak? Hogyan lehetne még több embert bevonni hasonló kezdeményezésekbe?
Úgy gondolom, hogy a közszolgáltatásban dolgozók esetében a felelősség sokszor túlmutat a szűken vett munkaköri feladatokon. Nem feltétlenül arról van szó, hogy „többet” kell tenni, hanem inkább arról, hogy a meglévő tudást és tapasztalatot hogyan tudjuk a lehető leghasznosabban alkalmazni a közösség érdekében. Szerintem kulcsfontosságú a szemléletformálás és a jó példák bemutatása. Ha láthatóvá válik, hogy ezek a feladatok hogyan kapcsolódnak a mindennapi munkához, és milyen valós értéket teremtenek, az sokakat ösztönözhet. Emellett fontos a szervezeti támogatás is: megfelelő képzések, gyakorlatok biztosítása, valamint annak elismerése, ha valaki ilyen irányban is felelősséget vállal. Összességében nem külön feladatként tekintek erre, hanem a hivatás természetes kiterjesztéseként. Ha ezt a szemléletet sikerül erősíteni, akkor egyre többen érezhetik magukénak ezt a fajta szerepvállalást.
Mi ad erőt a mindennapokban ehhez a kettős helytálláshoz? A családodtól - bár biztosan nagyon büszkék rád - nem von el túl sok időt?
A mindennapokban leginkább az ad erőt, hogy látom a munkám kézzelfogható eredményét. Akár a közösségi közlekedésben, akár a katasztrófavédelemhez kapcsolódó feladatokban, mindig ott van az a tudat, hogy amit teszünk, az közvetlenül hozzájárul mások biztonságához és mindennapi életéhez. Ez erős belső motivációt ad, és segít a nehezebb időszakokon is átlendülni. Sokat jelent az is, hogy egy jól működő csapat része lehetek. A közös cél, az egymás iránti bizalom és az együtt megoldott helyzetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy hosszú távon is fennmaradjon az elkötelezettség. A család szerepe is megkerülhetetlen, hiszen stabil hátteret és érzelmi biztonságot nyújt a mindennapokban. A többletfeladatok miatt különösen fontos a rugalmasság és a kölcsönös megértés a családtagok részéről. Ugyanakkor tudatosan törekszem arra, hogy hosszú távon egyensúlyt tartsak a hivatásom és a magánéletem között. Úgy gondolom, hogy ez sikerül, amit az is tükröz, hogy három gyermek édesapjaként feleségemmel idén ünnepeljük házasságunk 30. évfordulóját. Összességében úgy vélem, hogy ez nem két külön szerep, hanem egy egységes szemlélet része. Ha az ember megtalálja ebben az egyensúlyt, akkor nem elvesz az életéből, hanem inkább hozzáad.
Kató József kitüntetése nemcsak egyéni siker, hanem közös büszkeség is, bizonyítéka annak, hogy a közösségért végzett önkéntes munka érték, amelyet társaságunk méltán ismer el és támogat. Ezúton is szívből gratulálunk kollégánknak az elismeréshez, és köszönjük mindazt a szolgálatot, amelyet a nemcsak a közösségi közlekedésért, hanem a közösségért is végez.