A HÉV-nél eltöltött évtizedek nem csupán hosszú munkaviszonyt jelentenek. Sokkal inkább egy különleges szakmai közösséghez való tartozást, elhivatottságot és olyan hűséget, amely generációkon átívelően tartja működésben Budapest és az agglomeráció egyik legfontosabb közlekedési rendszerét. Az idei törzsgárdaünnepség három kitüntetettjét, Gellai Vince pályafőnökség-vezetőt, valamint Nagygyörgy Károly ráckevei és Kolozsi Zoltán László szentendrei csomóponti koordinátorokat a pályafutásukról, múltról és jövőről, a generációs különbségekről és a HÉV „nagy családjáról” kérdeztük. Egyetértettek abban, hogy a HÉV-üzletág egyik fő erősségét, megtartó erejét a munkavállalóinak összetartó közössége jelenti.
A pálya mögött álló biztos kéz – negyven év a HÉV szolgálatában
Gellai Vince története 1986-ban kezdődött, amikor ipari tanulóként tanulmányi szerződést kötött a BKV-val, és emelőgép-szerelőként kezdett a Fehér úti járműjavítóban. Már tanulóként megfogta a hely szelleme, a kollégák hozzáállása és az a közeg, amelyet így jellemez: „Így kell kinéznie egy munkahelyi légkörnek, amelyhez tartozni szeretnék.” A különböző átszervezések után, 2000-ben került kapcsolatba a pályafenntartási területtel, ahol azóta is dolgozik. Időközben gépészmérnöki diplomát szerzett, volt üzemvezető, mérnök, ma pedig a HÉV Pályafenntartási Főnökségét irányítja. Munkája rendkívül összetett: a pályakarbantartási feladatok szervezése, a vágányzári és karbantartási tervek összeállítása, a beruházások, beszerzési eljárások előkészítése egyaránt hozzá tartozik. A főnökségen összesen 93 munkavállaló munkáját irányítja.
Annak ellenére, hogy a pályafenntartás a kívülállók számára kevésbé látványos terület, a HÉV megbízható működésének egyik legfontosabb alapja. Gellai Vince számára az elmúlt évtizedek legnagyobb kihívásai közé tartozott az akkori anyaghiány miatt a 49-es sínrendszer használata az aszfaltburkolatú útátjáróban és az ehhez kapcsolódó műszaki megoldások kidolgozása. A munka nagy jelentőséggel bírt, a régi, korrodált sínszálak, kapcsolószerek a vágány használhatóságát veszélyeztették, de az új rendszer alkalmazásával a vágányszakaszt nem kellett kizárni a forgalomból. Az elmúlt évek jelentős projektjei között említi a csepeli vonal hídrekonstrukcióit és az atlétikai stadion építéséhez kapcsolódó pályafelújításokat. Most pedig már a következő nagy korszak előkészítésén dolgoznak: a H5-ös vonal teljes megújításának tervein. „A HÉV-re nagy szükség van, és meg is kell maradnia” – fogalmaz határozottan. Úgy látja, a rendszer egyik legnagyobb értéke ma is a közvetlen emberi kapcsolatokban és a kezelhető méretű szervezetben rejlik. Fontos szerepe van a fiataloknak is, akik a tapasztalt, folyamatokat jól ismerő kollégák szemét is felnyithatják egy-egy új megoldásra.
A HÉV-nél eltöltött évtizedek nem csupán hosszú munkaviszonyt jelentenek. Sokkal inkább egy különleges szakmai közösséghez való tartozást, elhivatottságot és olyan hűséget, amely generációkon átívelően tartja működésben Budapest és az agglomeráció egyik legfontosabb közlekedési rendszerét. Az idei törzsgárdaünnepség három kitüntetettjét, Gellai Vince pályafőnökség-vezetőt, valamint Nagygyörgy Károly ráckevei és Kolozsi Zoltán László szentendrei csomóponti koordinátorokat a pályafutásukról, múltról és jövőről, a generációs különbségekről és a HÉV „nagy családjáról” kérdeztük. Egyetértettek abban, hogy a HÉV-üzletág egyik fő erősségét, megtartó erejét a munkavállalóinak összetartó közössége jelenti.
A forgalom őrzője – három és fél évtized a mindennapi működés javításában
Nagygyörgy Károly újsághirdetés útján került a HÉV-hez. 1991-ben frissen végzett technikusként még az autóiparban szeretett volna elhelyezkedni, ám elméleti tudás birtokában, de szakmai tapasztalat hiányában nem kapott lehetőséget, a BKV-nál viszont igen. Forgalmi szolgálattevőnek jelentkezett, majd 1992-ben a gödöllői HÉV-vonalon kezdte meg munkáját Mogyoródon és Kerepesen. Első önálló szolgálata rögtön egy éjszakás műszak volt Mogyoródon. Azt mondja, hamar eldőlt, hogy az idősebb kollégák elfogadják-e az új embert, nála ez gyorsan megtörtént. „Megtanultam a szakmát, megszerettem a munkát, és a kollégák is megszerettek engem” – idézi fel.
1993-tól a cinkotai toronyba került, majd 1995-től a gödöllői vonalon üzemegységi diszpécser lett. 2018-ban csomópontvezető-helyettesi pozícióba kérték fel, 2025-ben pedig arra, hogy egy új területen, a ráckevei vonalon hasznosítsa tapasztalatait csomóponti koordinátorként. Nem volt nehéz a váltás, hiszen az elmúlt több mint három évtizedben szinte valamennyi fontosabb forgalmi munkakörben dolgozott. Mostani feladatai közé tartozik a vonal mindennapi életének kézben tartása, az utazó és nem utazó személyzet munkájának irányítása és ellenőrzése, a kisebb javítások és beszerzések intézése, de vizsgáztat is, és szükség esetén bármikor beül forgalmi szolgálatot ellátni vagy akár járművet vezetni is.
A legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy segíteni tudja a kollégák mindennapjait, és hatással lehet a munkakörülményeik javítására, valamint a szolgáltatás példaértékű menetrendszerűségének biztosítására. Oktatóként pontosan látja a generációk közötti különbségeket. Más és más módon kell tanítani őket, de szerinte vannak alapok, amelyek sosem változnak. „A Forgalmi és jelzési utasítás a mi bibliánk, az ezekben szereplő tudásanyagot mindenkinek el kell sajátítania” – mondja.
Pályafutása során számos jelentős fejlesztésben vett részt. A gödöllői HÉV-végállomás teljes megújítását szakmai pályája egyik legfontosabb állomásának tartja, az új biztosítóberendezés, a vágányok és a korszerű állomás kialakításának tervezésében és műszaki átadásában is közreműködött. Szerinte a HÉV kiemelkedő pontosságának titka ma is az itt dolgozók elhivatottsága. „HÉV-esnek tartjuk magunkat” – fogalmaz büszkén. Szerinte a kis létszámú, családias közösség a szervezet egyik legnagyobb ereje, és a hozzá fordulóknak mindig szívesen segít a szolgálati ügyeken kívül akár a személyes, családi vagy egészségügyi problémáik megoldásában is.
Véletlenből hivatás – hamburgerek után a járművezetői fülkétől a vonalirányításig
Kolozsi Zoltán László története talán a legszokatlanabb, pályája ugyanis egy gyorsétteremben kezdődött: két és fél évig dolgozott a McDonald’sban, amikor egy beszélgetés során szóba került a HÉV. Nem sokkal később meglátott egy hirdetést a Metro újságban, amely járművezetőket keresett. „Azt sem tudtam akkor, mit jelent a HÉV rövidítés.” Hogy miért éppen a szentendrei vonalra jelentkezett? „Annak a telefonszáma volt legfelül a hirdetésben” – meséli mosolyogva.
Felvették, és a hat hónapos tanfolyam, valamint a sikeres vizsgák után máris a vezetőfülkében találta magát. Később szakoktatói és forgalmi szolgálattevői képzéseket is elvégzett, 2019-ig aktív járművezető volt a szentendrei vonalon, de rendelkezik vonalismerettel a gödöllőin és a ráckevein is. Balesetmentesen teljesített több mint félmillió kilométert. Ma már a szentendrei vonalon dolgozik csomóponti koordinátorként, közel ötven járművezető munkáját szervezi és segíti. Úgy érzi, minden előrelépés egyfajta szakmai visszaigazolás volt számára. A járművezetésről az irodai munkára váltás ugyan kihívást jelentett, de új lendületet is adott.
A HÉV-et ma is különleges közösségnek látja. „Ez egy nagy család” – összegzi egyszerűen. Korukhoz képest remekül bírják a járművek is, de ez nagyban múlik a karbantartókon, járművezetőkön. Tavaly elbúcsúzott az MIXA, de az MX-esek és MXA-k is korosak már.
Mindhárom kolléga történetében közös az elkötelezettség, az alkalmazkodóképesség és az a hit, hogy a HÉV-nek hosszú távon is meghatározó szerepe lesz Budapest és az agglomeráció közlekedésében. Egyetértenek abban is, hogy a fejlesztések elengedhetetlenek. A járművek és az infrastruktúra megújítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a HÉV továbbra is megőrizhesse kiemelkedő menetrendszerűségét és versenyképességét az egyéni közlekedéssel szemben. Abban sincs vita közöttük, hogy a rendszer legnagyobb értékét továbbra is az emberek jelentik. Azok a munkatársak, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy a HÉV megbízhatóan, biztonságosan és pontosan szolgálja az utasokat. Mindhárman itt tervezik a jövőjüket, nem gondolkodnak pályaváltásban, és akinél az évek engedik, a fél évszázados törzsgárda-elismerést is örömmel venné majd át, ha eljön az ideje.
Gratulálunk kitüntetett kollégáinknak, és további sikereket, eredményes éveket kívánunk nekik!