A szeptember sokak számára különleges időszak: az év eleji fogadalmakhoz hasonlóan gyakran az újrakezdés időpontjaként tekintünk rá, hiszen az ősz kezdete még erősebben hordozza magában a változás ígéretét. A nyári pihenés után visszatérünk a megszokott ritmushoz, új célokat fogalmazunk meg, terveket készítünk: egészségesebben fogok élni, többet mozgok, jobban odafigyelek magamra, megtanulok nemet mondani, rendezem a kapcsolataimat. Az újrakezdés gondolata önmagában pozitív és motiváló lehet, azonban könnyen csapdává válhat, ha azt üzeni számunkra: a jelenlegi életünk nem elég jó, és csak egy jövőbeli változattól várhatjuk a megkönnyebbülést.
Az „új életet kezdek szeptembertől” gondolkodás egyik leggyakoribb veszélye a halogatás. Amikor egy változást mindig egy későbbi időponthoz kötünk, akaratlanul is azt tanuljuk meg, hogy most még nem kell cselekednünk. „Majd szeptemberben elkezdem”, „majd ha kevesebb lesz a munka”, „majd ha több időm lesz magamra” – ezek a mondatok ismerősek lehetnek. A probléma nem azzal van, hogy terveket készítünk, hanem azzal, ha a változás felelősségét kizárólag egy jövőbeli pillanatra helyezzük. A valódi változás általában nem egyetlen nagy elhatározással kezdődik, hanem apró, jelenben megtett lépésekkel.
Egy másik gyakori csapda a túlzott elvárás önmagunkkal szemben. Az újrakezdés időszakában hajlamosak lehetünk egy idealizált képet kialakítani arról, milyen lesz az „új én”: mindig energikus, türelmes, szervezett és kiegyensúlyozott. Ez a kép azonban ritkán felel meg a valóságnak. Az élet természetes része a fáradtság, a bizonytalanság, a hibázás és az, hogy időnként eltérünk a terveinktől. A mentális jóllét szempontjából sokkal támogatóbb hozzáállás, ha nem tökéletes átalakulást várunk magunktól, hanem fejlődési folyamatként tekintünk a változásra.
A szeptemberi újratervezés mögött gyakran ott húzódik az elégedetlenség is. Előfordulhat, hogy valaki úgy érzi: „ha végre megváltozom, akkor majd jobban érzem magam”. Pedig sok esetben érdemes először megvizsgálni, mi okozza a jelenlegi nehézségeket. Túl sok feladatot vállalunk? Kevés időt hagyunk a feltöltődésre? Elhanyagoljuk a kapcsolatainkat vagy saját szükségleteinket? A változás nem feltétlenül azt jelenti, hogy teljesen új életet kell építenünk; néha elegendő, ha jobban figyelünk arra, ami már most is jelen van.
Munkahelyi környezetben különösen fontos lehet ez a szemlélet. A szabadság utáni visszatéréskor sokan próbálnak új lendületet venni, hatékonyabbá válni, jobban teljesíteni. Ez természetes törekvés, de könnyen vezethet túlterheléshez, ha rögtön minden területen változtatni szeretnénk. Érdemesebb lehet néhány konkrét, reális célt választani: például tudatosabban beosztani a napot, rövid szüneteket tartani, javítani az együttműködést a kollégákkal, vagy több figyelmet fordítani a saját regenerálódásra.
A valódi újrakezdés nem naptárhoz kötött. Nem szükséges megvárni szeptembert, januárt vagy egy következő hétfőt ahhoz, hogy valamin változtassunk. Egy apró döntés – egy őszinte beszélgetés, egy új szokás kialakítása, néhány perc tudatos pihenés – már a változás része lehet. Az új élet gondolata akkor válik támogatóvá, ha nem menekülésként használjuk a jelenből, hanem lehetőségként arra, hogy jobban kapcsolódjunk önmagunkhoz és a környezetünkhöz.
Szeptember tehát valóban lehet az újrakezdés időszaka. De nem azért, mert ekkor kell mindent hátrahagynunk, hanem azért, mert jó alkalmat adhat arra, hogy megálljunk egy pillanatra, átgondoljuk, mire van szükségünk, és tudatosabban folytassuk azt az életet, amelyet már most is élünk.